Jól be******* így este, és írtunk egy kollaboráns - és a hangsúly a közepén van a szónak-, verset, fele-fele felállásban, mert ugyis mindegy alapon, de kirakjuk ide, hogy örvendjetek velünk, már úgyis alszotok, vagy mi vagyunk a bénák, hogy ez most időpontilag látszik mikor raktuk ki, ciki, hogy ekkor itt voltunk, ámen.

/2011. 10. 01. 23:47/

Bor kreálta szösszenet.

Tördelt a margó, világunk sem egész, s teljes
Molekula hasítja a szférát, valami rezdült odabenn
Pár pohár bortól csillog és kong a fejem
Üvegpohár domborul, árván üres, töltenem kéne

De emberi lény vagyok ez már csak a rothadó test gyengesége
Fájdalom épít le monoton, egyedül osztozom a kínon
De leszarom, ha jönne, se változna a helyzet, inkább nem is hívom
Nem írok, sem keresem, levegőm a maradék fegyverem
És ezt ki is használom, a fagyos szél, tüdő, le is szedálom magam előtte, arcot sem mosok.

Ragad a testem, de álmokhoz is ragadtam eleget, fejem veszejtve hullok
De a porban hét másodpercig még kullog párat a szemhéj a pupilla felett... Akkor életében Először a szem is lát, mert mást úgysem tehet.
Először látok, s nem csak nézek. A valót, az árnyakat,
Mik körülfonva késztetnek arra, amiről már más rég lemondott.

És az utolsó pillanatban nyugtázva mindezt, kidagadnak a vér erek, szökik az oxigén, s az ajak megremeg; permetként szállt el a lélek.
Mert még egyszer kiöntöm neked a szívem, de csak röhögsz... hülyeség- elfogadom, azzal te Úgysem törődsz, de a légtérben megint kettétört valami szív alakú pára és most esik...
Reggelre kertedben, ha megtalálod, a cinóbervörös harmat egy darabját
Tudd én hullajtottam azt, képzeld azt szemeim utolsó könnyének, melyek vérbe fagyva vörösre festve hulltak.

És ott lent kiadott egy smile-t tudod ez is olyan, ami csak kettéámult percekben vicces, de Akkor és ott jó poénnak tűnt
Tűnt, hisz elhittem, amit látok, kettőspontdé feszíti a szótárad
Én is nevetek, bár el sem hiszed, hiányoznak a csókok, a karok és az Ó lábak…

Mert you are the one for me fatty - ahogy Morrissey is mondja, és igaz és valós és Kettébaszottul suta, de a világ is ilyen, perverz és pajzán, szép szó sem sok sem bukott ki Herpeszes ajkán, csak fognám be már!

Ha betapasztanám ragadós tapasszal a szám, ki írna hozzád?
A szerető, a barát, a férjjelölt, ki sosem nyújtana annyit, amennyit én negédes álmaimban is kevésnek tartanék,

Váladék ez s, szenny nem más, kikötött hajód a félszigeten, annál, aki fél
És ez csak egy zene volt, valahol az asztal alatt. Nem volt benne dallam, csak gyenge akarat Alkoholba mártva, valamit mondva, de válaszra sem várva, csak a csendre, lehullott erről is Szürke leple, és látod, ami valóság volt, csak vásott szavak ütődött rendszere sorban, befejezzük Lassan, mert a gyomorban már gyűlik a stressz és a válium...

Válium, launadum, psychobilin teyhutilin, potenciálisan hallucinogén,
De én csak rólad képzelged, még akkor is ha szívem görcsösen hasít
Pumpál 72-ről 100-ra, talán robban is mint az a fránya épület, amelybe
Hasadékot vájt az elme, csinált poklot s mennyet személyedből egyszerre
Egy kicsit meghalni kéne már és aztán élni.
Közben sajtfondüt enni, és hozzá pirítóst kérni,
Aztán kikiabálni az ablakon;
- hogy a szempillám eladom parókának (!)
Forró csokival ülni az Andok peremén,
kezem hidd el nem a bögrétől oly meleg.
A nyolcadik pohárral iszom, vágyam csak Te meg Én.
Részeg alkony zárja világom nélküled kedves.
Egy lélekvesztő kabinjában a halál tengerén…

FIN

Kacskovics Attila & Ács Gergely

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.