A vámpír aki a nyakamba ült, mert hagytam

Már megint rászedtek,
Már megint elhittem,
Hogy a szép szavak mögött
Szép lélek lakik,
S nem csupán egy korcs,
Egy figyelemre éhes vámpír,
Aki a nyakadba ül, s véredet szívja,
S közben kiáltja, gyía,
gyí, te, hejhó!

S én szaladtam vele,
Szaladtam körbe és körbe,
Míg saját meleg vérem,
és az ő hideg nyála
Nyakamról csöpögött le.

Most meg nézem ki vagy!
Kiáltotta és ujjait fülembe dugta,
és viszkető agyam megvakarta,
Hosszú órákig csinálta,
hiába kértem hogy ezt ne,
Csak ezt ne!

Majd mikor végzett
Lepattant hátamról a földre,
És én elterültem hangosat nyögve,
Ő agyvelőm cuppogtatta ujjairól,
És nevetve új áldozat után szaladt,
Míg én ismét a pokolra jutottam. 

Boros András

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.